1. Klasszikus növekedési elmélet
A klasszikus növekedési elmélet szerint az ország gazdasági növekedése a népesség növekedésével és az erőforrások korlátozottságával csökken. Ez a posztuláció a klasszikus növekedéselméleti közgazdászok meggyőződésének következménye, akik úgy gondolják, hogy a reál GDP nominális GDP-je és a reál-GDP nominális bruttó hazai terméke (GDP) és a reál-GDP átmeneti növekedése egyaránt számszerűsíti az összes termék előállított értékét. ország egy év alatt. A reál GDP-t azonban az inflációhoz igazítják, míg a nominális GDP-t nem. személyenként elkerülhetetlenül népességrobbanáshoz vezet, amely korlátozná a nemzet erőforrásait, következésképpen csökkentené a reál GDP-t. Ennek eredményeként az ország gazdasági növekedése lassulni kezd.
Strukturális modell
A fenti ábrán az y tengely a teljes termelést, az x tengely pedig a munkaerőt ábrázolja. Az OW görbe felvázolja a teljes létminimumot. Ha a népesség szintje BE, és a kibocsátás szintje OP, akkor az egy főre eső bért NR jelöli. Következésképpen a többlet vagy a nyereség RG.
A többlet miatt a tőkeképzési folyamat lép életbe. Következésképpen növekszik a munkaerő iránti kereslet, ami az összbérek emelkedéséhez vezet. A javadalmazás A javadalmazás bármilyen típusú kompenzáció vagy kifizetés, amelyet az egyén vagy a munkavállaló fizetésként kap szolgáltatásaiért vagy munkájáért, amelyet egy szervezetnél vagy vállalatnál végez. Ez magában foglalja a munkavállaló által fizetett alapfizetést, a munkájuk során felmerülő egyéb fizetési módokkal együtt, amelyek a görbe GH-ra történő elmozdulásakor. Ha a teljes népesség állandó marad ON állapotban, és a bérek meghaladják a létminimumot, azaz az NG> NR értéket, akkor a teljes népesség és az összes munkaerő növekedni fog, amikor a görbe elmozdul az OM felé. A népesség növekedése miatt többlet keletkezhet.
Ilyen módon a folyamat addig folytatódik, amíg a gazdaság el nem éri az E pontot, amit a nyíl ábrázol. Az E pont egy állandó helyzetet képvisel, ahol a bérek és az össztermelés kiegyenlítődnek, és nem keletkezhet többlet. A klasszikus közgazdászok szerint azonban a technológiai fejlődéssel A technológiai fejlődés A technológiai fejlődés új és továbbfejlesztett árukészítési módszerek felfedezésére utal. A technológiai változások a munkaerő, a tőke és más termelési tényezők termelékenységének növekedéséhez vezetnek. a termelési funkció felfelé tolódik, amint azt a TP2 görbe mutatja. Ezenkívül a klasszikus növekedési elmélet szerint a gazdasági stagnálás elhalasztható, bár végül nem kerülhető el.
A klasszikus növekedési modell korlátai
- Tudatlanság a technológiával kapcsolatban : A növekedés klasszikus modellje figyelmen kívül hagyja azt a szerepet, amelyet a hatékony technikai fejlődés a gazdaság zavartalan működésében játszhat. A technológia fejlődése minimalizálhatja a csökkenő megtérülést.
- Az összbérek pontatlan meghatározása : A növekedés klasszikus modellje azt feltételezi, hogy az összbérek nem haladják meg a létminimumot vagy nem esnek alá. Ez azonban nem teljesen igaz. Az ipari szerkezet változása és a jelentős gazdasági fejlődés azt eredményezheti, hogy a teljes bér meghaladja vagy alá csökken a létminimumot. Ráadásul a klasszikus növekedési elmélet nem veszi figyelembe a szakszervezetek szerepét a bérmeghatározás folyamatában.
2. Neoklasszikus növekedési modell
A neoklasszikus növekedési elmélet a növekedés gazdasági modellje, amely felvázolja, hogyan alakul ki az állandó gazdasági növekedési ütem, ha három gazdasági erő játszik szerepet: munkaerő, tőke és technológia. A neoklasszikus növekedési modell legegyszerűbb és legnépszerűbb verziója a Solow-Swan növekedési modell Solow növekedési modell a népesség növekedési ütemében, a megtakarítási arányban és a technológiai fejlődés ütemében. .
Az elmélet feltételezi, hogy a rövid távú gazdasági egyensúly a munka és a tőke változó mennyiségének eredménye, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a termelési folyamatban. Az elmélet szerint a technológiai változás jelentősen befolyásolja a gazdaság általános működését. A neoklasszikus növekedési elmélet felvázolja a növekvő gazdasághoz szükséges három tényezőt. Az elmélet azonban hangsúlyozza azt az állítását, miszerint az ideiglenes vagy rövid távú egyensúly eltér a hosszú távú egyensúlytól, és nem igényli a három tényező egyikét sem.
Termelési funkció a neoklasszikus növekedési modellben
A neoklasszikus növekedési modell azt állítja, hogy a gazdaságban a tőkefelhalmozás és annak felhasználása fontos a gazdasági növekedés meghatározásához.
Azt állítja továbbá, hogy a tőke és a munka közötti viszony egy gazdaságban meghatározza annak teljes kibocsátását. Végül az elmélet azt állítja, hogy a technológia növeli a munka termelékenységét, növeli a teljes kibocsátást a munka hatékonyságának növelésével. Ezért a neoklasszikus növekedési modell termelési függvényét használják a gazdaság gazdasági növekedésének és egyensúlyának mérésére. A neoklasszikus növekedési modell általános termelési funkciója a következő:
Y = AF (K, L)
Hol:
- Y - Jövedelem, vagy a gazdaság bruttó hazai terméke (GDP) Bruttó hazai termék (GDP) A bruttó hazai termék (GDP) az ország gazdasági egészségi állapotának mérőszáma és az életszínvonalának mutatója. A GDP felhasználható a különböző országok termelékenységi szintjének összehasonlítására is.
- K - Tőke
- L - Képzetlen munkaerő mennyisége a gazdaságban
- A - A technológia meghatározó szintje
A munkaerő és a technológia közötti dinamikus kapcsolat miatt a gazdaság termelési funkcióját gyakran Y = F (K, AL) formában állítják vissza. Ez azt állítja, hogy a technológia növeli a munkaerőt, és hogy a munkavállalók termelékenysége a technológia szintjétől függ.
A neoklasszikus növekedési modell feltételezései
- Csökkenő hozam alatt álló tőke : A neoklasszikus növekedési modell fontos feltételezése, hogy a tőke (K) csökkenő hozamnak van kitéve, feltéve, hogy a gazdaság zárt gazdaság.
- Hatás a teljes kibocsátásra : Feltéve, hogy a munkaerő állandó vagy állandó, a felhalmozott tőke utolsó egységének teljes kibocsátására gyakorolt hatása mindig kisebb lesz, mint az előző.
- A gazdaság stabil állapota : Rövid távon a növekedés üteme lelassul, mivel a csökkenő hozamok életbe lépnek, és a gazdaság átalakul „stabil állapotú” gazdasággá, ahol a gazdaság stabil, más szavakkal, viszonylag állandó állapot.
A neoklasszikus növekedési modell legfontosabb következtetései
- Az output a növekedés függvényében : A neoklasszikus növekedési modell kifejti, hogy az összkibocsátás a gazdasági növekedés függvénye a tényezők bevitelében, a tőkében, a munkaerőben és a technológiai fejlődésben.
- A kibocsátás növekedési üteme egyensúlyi egyensúlyban : A teljes kibocsátás növekedési üteme egyensúlyi állapotban megegyezik a népesség vagy a munkaerő növekedési ütemével, és soha nem befolyásolja a megtakarítás mértéke.
- Az egy főre jutó stabil állapotú jövedelemszint növekedése : Bár a megtakarítás mértéke nem befolyásolja a teljes kibocsátás egyensúlyi állapotú gazdaság növekedési ütemét, az egy főre eső jövedelem és ezáltal az összes jövedelem egyensúlyi állapotának növekedését eredményezi is, mivel emeli az egy főre jutó teljes tőkét.
- Hosszú távú növekedési ütem : A gazdaság hosszú távú növekedési ütemét kizárólag a technológiai fejlődés vagy a regresszió határozza meg.
3. Endogén növekedési elmélet
Az endogén növekedés elmélete kimondja, hogy a gazdasági növekedés a gazdaságban belsőleg, azaz az endogén erõk révén, nem pedig exogén erõk révén jön létre. Az elmélet ellentétben áll a neoklasszikus növekedési modellel, amely szerint a külső tényezők, például a technológiai fejlődés, stb. A gazdasági növekedés fő forrásai.
Az endogén növekedési elmélet legfontosabb politikai következményei
- A kormányzati politikák növelhetik a gazdaság növekedési ütemét, ha a politikák a nagyobb piaci verseny érvényesítésére irányulnak, és segítik a termékek és folyamatok innovációjának ösztönzését.
- Az oktatás, az egészségügy és a telekommunikáció „tudásiparában” történő tőkebefektetésekből egyre nagyobb a megtérülés.
- A magánszektor kutatás-fejlesztésbe történő befektetése a gazdaság fejlődésének létfontosságú forrása.
További források
A Finance a pénzügyi modellezési és értékelési elemző (FMVA) ™ hivatalos szolgáltatója. Az FMVA® tanúsítás Csatlakozzon 350 600+ hallgatóhoz, akik olyan vállalatoknál dolgoznak, mint az Amazon, a JP Morgan és a Ferrari tanúsító program, amelynek célja, hogy bárkit világszínvonalú pénzügyi elemzővé alakítsanak.
A pénzügyi elemzések ismereteinek fejlesztése és továbbfejlesztése érdekében javasoljuk az alábbi kiegészítő pénzügyi forrásokat:
- Gazdasági mutatók Gazdasági mutatók A gazdasági mutató egy olyan mutató, amelyet a makrogazdaság egészségi állapotának felmérésére, mérésére és értékelésére használnak. Gazdasági mutatók
- Bruttó nemzeti termék A bruttó nemzeti termék a bruttó nemzeti termék (GNP) az ország lakói és vállalkozásai által előállított összes áru és szolgáltatás értékének a mértéke. Becsüli az ország lakói által gyártott végtermékek és szolgáltatások értékét, függetlenül a gyártás helyétől.
- Keynesi gazdaságelmélet Keynesi gazdaságelmélet A keynesi gazdaságelmélet egy olyan gazdasági gondolkodási iskola, amely általánosságban kijelenti, hogy kormányzati beavatkozásra van szükség a gazdaságok recesszióból való kilábalásához. Az ötlet a fellendülés és a bukás gazdasági ciklusaiból származik, amelyek a szabadpiaci gazdaságoktól elvárhatók, és a kormányt "ellensúlyként" pozícionálják.
- A takarékosság paradoxona A takarékosság paradoxona A takarékosság paradoxona az az elmélet, hogy a megtakarítások rövid távon történő megnövekedése hosszú távon csökkentheti a megtakarításokat, vagy inkább a megtakarítás képességét. A takarékosság paradoxona az összesített kereslet által vezérelt gazdaság keynesi fogalmából fakad.
